Nyílt forrás a közszférában (4. rész): Buktatók és lehetőségek

Az előző részekben röviden áttekintettük a nyílt forráskódú licenceket, és a nyílt forrásra építő üzleti modelleket.

Ebben a részben néhány, a nyílt forrású szoftverek alkalmazásának eredményességét veszélyeztető buktatóra szeretnénk felhívni a figyelmet, valamint azt járjuk körül, hogy milyen konkrét előnyökkel jár a nyílt forrású szoftverekre történő átállás.
Végül egy vázlatot adunk egy hosszú távon költséghatékony szoftverfejlesztési és -karbantartási modellre, amely a nyílt forráskódú szoftverek használatára épít.

Frissítés: Átfogalmaztam a modellvázlat leírását a jobb érthetőség érdekében.

Hibás szemlélet: a pénz elköltésével mérik az eredményességet

Sajnos ez egy általános jelenség, hogy egy program eredményességét azzal mérik, hogy a programra szánt összeget sikerül-e elkölteni, és nem foglalkoznak a valódi eredményességgel. Ez a szemlélet a sajtóban megjelent híradásokban is tükröződik. Véleményem szerint sokkal nagyobb eredmény lenne, ha viszonylag kevés forrás felhasználásával lehetne nagy eredményt elérni, mintha a teljes rendelkezésre álló forrást felhasználnánk.

Központosított közbeszerzés = előre kiválasztott termékek listája?

Bódi Gábor szakállamtitkárnak a Gazdasági Rádiónak adott interjújából idézve:
"...nem kell külön közbeszerzést kiírniuk minden egyes licencbeszerzésre, hanem ott van egy lényegében lista, amelyből ők leválogathatják, hogy milyen licenceket szeretnének."

Ez azt jelenti, hogy valakik, valamilyen szempontrendszer alapján összeválogattak termékeket, amelyeket az intézmények a kedvezményes, a keretszerződésben meghatározott áron, külön közbeszerzési eljárás lefolytatása nélkül érhetnek el.

Ugyanakkor, néhány perccel később ugyanebben az interjúban, a riporter azt kérdezte, hogy milyen termékekre vonatkozik ez a közbeszerzés. Az államtitkár úr válasza: "...nagyon sok kicsi szoftverfejlesztő cég van, akiknek vannak ilyen típusú termékei, és azt gondoljuk, hogy most a piacra van bízva és ezekre a cégekre van bízva, hogy ezekkel a termékekkel megkeressék az intézményeket, akik ezt el szeretnék adni..."

A korábbi Microsoft és Novell termékek beszerzésére kiírt közbeszerzéseknél pontosan meg volt határozva a beszerezhető szoftverek köre a kiírásban. A szakállamtitkár úr első mondata hasonló kiírásra utal, de nyílt forráskódú termékekkel, míg a második idézet egy ennél rugalmasabb megoldásra. Reméljük, hogy a hamarosan megjelenő közbeszerzési kiírás megismerése után majd jobban látjuk a lehetőségeket.

Mikor éri meg a váltás nyílt forráskódú szoftverekre?

Ha egyszerűen belépünk a Közbeszerzési Portálra, és kiválasztjuk a nekünk tetsző szoftverlicencet, a nyílt- illetve zárt forrású termékek nem sokban különböznek egymástól. Ugyanúgy pénzbe kerülnek az intézményeknek, ugyanúgy a rendszergazda (vagy a szállító) telepíti őket. Egy intézményben, ahol egy meglévő zárt forrású terméket cserélnek le hasonló, de nyílt forrásra épülő termékre még további költségekre is kell számítani: átképzés, betanítás, illetve az új rendszer bevezetésével járó egyéb feladatok költségeit.

A helyzetet tovább árnyalja, hogy, mint azt az előző részekben kifejtettük, sok nyílt forrásra épülő termék üzleti változata tartalmaz zárt forrású változtatásokat, amelyeknek csupán a használati jogát kapjuk meg. Amennyiben ilyen termékeket választunk, csak korlátozott mértékben tudunk élni a nyílt forráskód lentebb ismertetett előnyeivel.

Miért éri meg mégis a váltás?

Amikor nyílt forráskódú terméket választunk, nem csak a felhasználás jogát kapjuk meg, hanem a továbbfejlesztés, testreszabás jogát és lehetőségét is. Nem függünk a szoftver eredeti gyártójától, amennyiben nem megfelelő szolgáltatást nyújt, választhatunk más szállítót a szoftver további támogatására és esetleges továbbfejlesztésére. Zárt forrású szoftver esetén hasonló helyzetben csupán egy másik, konkurrens gyártó termékére történő átállást választhatnánk (amennyiben létezik), annak minden járulékos költségével együtt.

Ez mind szép elméletben, de egy átlagos intézményben nincs meg sem az idő, sem a technikai tudás egy szoftverfejlesztési projekt vezetésére megrendelői oldalról. Hogyan realizálható mégis a nyílt forrású szoftverek előnye rövid és középtávon?

Amennyiben a zárt forráskódú szoftvereknél alkalmazott egyszerű értékesítési modellnél maradunk, rövid távon az intézmények azt remélhetik, hogy a nagyobb verseny miatt a nyílt forrásra épülő szoftverek ára alacsonyabb lesz, mint a megfelelő zárt forrású terméké. Ugyanakkor az átállásnak van egy viszonylag nagy, egyszeri költsége az alkalmazottak átképzése, és az új szoftver bevezetése miatt. Feltételezhetjük, hogy a nyílt forrású termékek gyártói és forgalmazói ezzel tisztában vannak, és befektetésnek tekintik az új ügyfeleket, emiatt akár ingyenes tanfolyamokat is kínálni fognak a terméktámogatási csomagok részeként.

Középtávon jelentős költségcsökkentő tényező lehet, hogy egy ingyenesen hozzáférhető nyílt forrású megoldás használata esetén nem feltétlenül szükséges a terméktámogatással rendelkező változatot választania a szervezetnek. Amennyiben a helyi informatikai személyzet képes a szoftver felhasználásából adódó felhasználói problémákat önállóan kezelni, elegendő lehet incidens alapú terméktámogatási opciót választani. Remélhetőleg az ilyen opciók szintén elérhetők lesznek a központosított közbeszerzés keretén belül.

Ellenérdekelt felek

A kormanybeszerzo.hu oldalon megjelent tanulmány a közpénzen finanszírozott egyedi szoftverfejlesztések hatásairól hasonló megállapításokat tesz, ugyanakkor jól bemutatja a nyílt modellekkel szembenálló ellenérdekelt feleket is:

• Általában az egyes intézmények a közpénzből finanszírozott szoftvereket saját tulajdonuknak tekintik.
• A zárt forrású, gyártóhoz láncoló (vendor lock-in) megoldások főként a szoftvert kifejlesztő cégnek (biztos munkalehetőség hosszú éveken keresztül), és a megrendelő szervezet döntéshozóinak (a gyártó cégek erős lobbitevékenységének eredményeképpen) kedveznek.

Emiatt erős az ellenállás a hasonló, nyílt forrásra épülő, költséghatékony modellek bevezetésével szemben.

Egy hosszú távon költséghatékony modell vázlata

Hosszabb távon azonban a hagyományos, szoftvertermék-értékesítés modell helyett egy szolgáltatás-értékesítésre épülő modellre történő átállás jelenthetné a legnagyobb megtakarítást. Ebben a modellben a szokványos terméktámogatás jellegű általánydíjas illetve incidensalapú szolgáltatásokon kívül elérhetők lennének a szoftverfejlesztési szolgáltatások is.

Mivel az állami intézményeknek általában nem kompetenciája a szoftverfejlesztési projektek vezetése, ezeket a feladatokat valamilyen külső, non-profit jellegű, de nem feltétlenül állami IT projekt-koordináló szervezet vagy szervezetek vehetnék át.

Ehhez a szervezethez, szervezetekhez csatlakozhatnának a közszféra szereplői.
A csatlakozott intézmények a közös követelmények alapján történő szoftverek kifejlesztésének költségeit közösen viselnék, míg a fejlesztéseket a szervezettel kapcsolatban álló IT cégek végeznék. A kifejlesztett szoftverek természetesen nyílt forráskódúak lennének, és szabadon elérhetőek a teljes nyilvánosság számára.

Maguk a projekt-koordinátor szervezetek elsősorban a csatlakozott állami intézmények szoftverfejlesztési és -támogatási igényeinek kielégítéséért felelnének, céljuk az ő érdekeik képviselete az IT cégekkel szemben. A néhány hete bejelentett E-közigazgatási követelménytárra épülő, de annál jóval szigorúbb követelményrendszerrel és a projektek folyamatos szakmai felügyeletével biztosítaná, hogy az elkészülő szoftvertermékek valóban megfeleljenek a megrendelő intézmények igényeinek.

Nyílt forrású komponenseket felhasználva a projektek jelentős része már létező eszközök továbbfejlesztéséből, illetve testreszabásából állna. Az elkészült szoftverek egy nyilvános szoftvertárból elérhetők lennének. Ezáltal elkerülhető lenne, hogy ugyanarra a feladatra több, párhuzamos megvalósítást fejlesztessenek ki egymástól függetlenül az állami intézmények.

Az itt ismertetett modellvázlat fontos eleme, hogy nem egy országos méretű, állami irányítású, monolitikus szervezetet feltételez, hanem állami és piaci szereplők önkéntes, szimbiotikus társulását. A projekt-koordinátor szervezetek egyrészről egymással versengve biztosítanák a költségek alacsonyan tartását, másrészről a szoftverfejlesztés egyes vertikumaira (pl. irodai szoftverek, webes alkalmazások) specializálódva biztosítják a szükséges projektvezetési és -ellenőrzési kompetenciák meglétét. Ily módon egy állami szervezet akár több hasonló szervezettel is együttműködhet az informatikai igényeinek megfelelően.

A projekt-koordinátor szervezetek közötti verseny, valamint a folyamatok és a szoftvertermékek teljes nyilvánossága hatékony eszköz lehet a vendor lock-in megoldásokat szorgalmazó lobbitevékenységgel szemben.

A kormányzat tervezi a nyílt forráskódú Szoftver Kompetencia Központ felélesztését. Az itt ismertetett modellben ez a Központ határozhatná meg a projekt-koordinátor szervezetek által betartandó szabályokat, folyamatokat. A követelmények folyamatos felülvizsgálatával és a szervezetek ellenőrzésével biztosítaná, hogy a szervezek valóban az állami intézmények érdekeit képviselik.

A Kompetencia Központ által minősített projekt-koordinátor szervezetek szolgáltatásai elérhetőek lennének a központosított közbeszerzés keretein belül, így minimalizálva a megrendelő állami szervezetek adminisztratív terheit. Így, a különböző intézmények a jelenlegi termékbeszerzéshez hasonlóan egyszerű módon igényelhetnének egyedi szoftverfejlesztési illetve -testreszabási szolgáltataásokat.